Az eke, annak részei és beállítási lehetőségei
A szántás évezredek óta a gazdálkodás egyik alappillére. Bár az emberiség mindig is alkalmazta a föld megművelésére, kevesen tudják, mire kell valóban odafigyelni a művelet során. Összeszedtük Önöknek a legfontosabb dolgokat az ekékről és használatukról.
Már az őskorban is nagyon fontos szerepe volt a talaj lazításának, ám akkoriban ez még messze nem volt olyan kiforrott mint manapság. Az ókorban már szinte minden birodalom használt ekét, aminek alapfelépítése és működési elve az emberiség fejlődésével nem sokat változott. Ennek ellenére a kisebb-nagyobb fejlesztések anyaghasználatban, kialakításban és vontatási megoldásokban nagyon komoly hatékonyságnövekedéshez vezettek, amikre érdemes odafigyelni.
De mi is az ekék célja? Az ekézés célja, hogy a földet növénytermesztésre alkalmas talajjá alakítsa át. Az ekék működési elve abban áll, hogy a talajból kihasított vízszintes és merőleges irányban kihasított földdarabok olyan módon forogjanak meg, hogy azok eredetileg alsó felülete felülre kerüljön. Másodlagos szerepe abban áll, hogy segíti a növényi maradványok, különféle mű- és szervestrágyák a talajba kerülését, ahol ki tudják fejteni jótékony hatásaikat. Továbbá a laza talajban a mélyebb rétegekben lévő táppanyagokat a felszín közelébe hozza fel. Végül fontos szempont, hogy a megmunkált föld minél lazább állagú legyen az ekézés után.1
Mivel a megfelelő talaj előkészítése kritikus szempont a termelésben, nagy figyelmet kell fordítanunk neki. Ha betartunk néhány alapelvet, akkor minden lehetőséget megadunk a kultúránknak, hogy a megfelelő körülmények között fejlődhessen. A manapság használt ekék nagy részének állítható a magassága, ami biztosítja a termőréteg vastagságához igazodó művelést. Ebből eredően arra kell vigyáznunk, hogy az eke munkamélységének és szélességének ingadozása ne legyen több 5, illetve 10%-nál. Akkor beszélhetünk sikeres szántásról, ha az eketest által kimetszett barázdák azonos keresztmetszetűek, illetve faluk függőleges. Ha erre a két szempontra odafigyeltünk, akkor nem kell félnünk a beomlástól, és biztosak lehetünk benne, hogy ekéink egyenletesen járnak. Amit még lényeges észben tartani az az, hogy a barázdafenéknek egyenletesnek és a talajjal párhuzamosnak kell lennie.
Ahhoz, hogy a fentebb említett elveknek meg tudjunk felelni, gondosan kell beállítanunk az ekéket. A megfelelő előkészületek eredménye az anyagkopás és az üzemanyagfogyasztás csökkenése. Az egyik eleme ennek a feladatnak az ekeváz pontos beállítása, úgy hogy az párhuzamosan álljon a talajjal. Ezt vagy a traktorszabályzó hidraulikájával, vagy a támasztókerék magasságával tudjuk elérni.
Az eketestek beállításánál mindenképpen ügyeljünk arra, hogy a talaj felszínéhez viszonyítva függőlegesen álljanak. Ekkor minden eketest egyenlő mélységben hatol a talajba. Rossz talaj esetén célszerű a testeket az ekevas csúcsa felé megdönteni. Számos oka lehet annak, ha nem a kellő mélységben sikerül felszántani a talajt az ekénkkel. Ilyenek lehetnek a tompa ekevas, az aláfogás hiánya, vagy a túl kemény talaj. Amennyiben az eketestek nem egyenlő szélességben szántanak, nem fogunk tudni következetes és szép munkát végezni. Ebben az esetben az első barázda szélességét kell ellenőrizni először.
A csoroszlya az eke azon része, amelynek a feladata a barázdák függőleges irányú kimetszése. Ez lehet késes, vagy tárcsás. Manapság a tárcsás csoroszlyát használnak a legtöbben. A csoroszlya esetében arra kell figyelni, hogy az első és utolsó elem megegyező távolságra legyen a földtől.3
Az előhántó az eketestek előtt található. A célja a felső vékonyabb réteg teljes beforgatása, a vízszintes metszésért és a porhanyításért, forgatásért felel. Ezeknek is, a csoroszlyákhoz hasonlóan azonos mélységben kell lenniük, pontosabban 3-5 cm a talaj felszíne alatt. Úgy tudjuk beállítani a megfelelő helyzetét az előhántolóknak, hogy az első beállítása után lemérjük a váz és az előhántoló alja közötti távolságot, majd a többit e szerint az érték szerint állítjuk be.2
Amint korábban már szó volt róla a szántás technológiája bár alapjaiban nem változott meg, a fejlesztések mégis hatalmas hatékonyságnövekedéshez vezettek. a Kverneland élenjár a mezőgazdasági gépek fejlesztésében globális szinten, ami a szántás területén sincs másképp. Legújabb 150 B váltvaforgató ekéjük kiváló példája annak, hogy a kutatás-fejlesztés egy nemzetközi cégnél hogyan vezethet gyakorlati előnyökhöz a gazdák életében. A Kverneland egyedülálló hőkezelési technológiája alapvetően határozza meg ennek az ekének a tulajdonságait. Ennek köszönhetően könnyű, ám mégis robosztus, alacsony emelőerő igényű és gazdaságosan üzemeltethető. Kiváló bór-acél alapanyagból indulnak ki, amit a különleges hőkezelési technológiájuk, 12 órás felületi hőkezelésük tesz rendkívül szívóssá. Az ekeszárak nyírócsavaros biztosításúak, a nyírócsavar szakítási pontja 3400 kg, tartósak és rugalmasak is egyben. A teljesen új paralelogrammás függesztés által könnyedén beállítható az első ekefej fogásszélessége és a gerendely húzáspontja. Az új előhántolónak köszönhetően egyszerűen lehet beállítani a magasságot a karon található skálának köszönhetően.
